Most vakarod bizonyára a fejed, mit jelent ez a cím, de ha bele gondolsz az autóknak is van egyféle jellemük, ezt már nagy sikerű Verdák animációs filmben elsütötték már. Most nézzük más szemmel, mi lenne ha az autó típusokat "nőtípusok"-ként analizálnánk. Jöjjön az én verzióm.
Nos Kedves Olvasóm, már ha van ilyen, vagy Te aki aki egy gugliszörcs vagy szörfözés közben vetődtél ide és elolvastad korábbi irományaim, gondolom már sejted, miért egy a sejtelmes főcím.
Bár a kép alapján azt hihetnénk az új világban készült, meg nem erősített hírek szerint JDM Palit kapták lencsevégre as idei kiskunlacházi hondás parádén.
Úgy tartják, mindenkinek annyi gondja van amennyit csinál magának. Nos én csinálok magamnak, ha szürke téli hétköznapjaim feldobnám valami pepecseléssel. Ehhez nem is kell más, mint a neten vásárolni és megbízni embertársainkban. Megbízható, szavahihető ember pedig annyi manapság mint Zámbó Krisztiánban a tehetség.
Bizonyára nem vagyok egyedül akiben egy bozótban lapuló autóroncs olyan érzést vált ki, hogy azonnal felcibálná egy trélerre minden titkával együtt a birtoklási vágy kielégítése végett. Ilyenkor filmként pereg le fantáziámban az autó előélete, hány és hány történetet rejt az autó múltja az első kilométerek óta az enyészeté válásig. Biztosan efféle gondolatok, érzések vezérlik Eric Matthew Gustafson kezeit, mikor ezeket a fotókat exponálta.
Atyaég, hogy szalad az idő! Eltelt két év mióta a vizsgasoron felnyalták a rendszámra a kis piros plakettet. Mint ha csak ma lett volna! Mivel az Öreglány kiszabadult a közutakra, a műszaki vizsga elkerülhetetlenné vált, na de kire bízzam eme feladatot? A folytatásban ez is kiderül.
Bár a tervem az volt, hogy kedvenc hobbyautóm idén egy métert sem tesz meg , az igáslovam váratlan meghibásodása miatt sürgősen fel kellett ébreszteni az Öreglányt a Csipkerózsika álmából. A művelet, nem volt egyszerű, mivel egy kerekek nélküli Honda karosszéria állta útját a szabadulásnak.
Kedves Olvasóim!
Mivel a statisztika azt mutatja, a legnépszerűbb bejegyzés "JDM Pali kalandjai", ezzel a kis szösszenettel kívánok nektek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Bár messze még a tavasz, de melyik autóbuzi hobbibarkácsoló bírja megállni, hogy munkaidő után ne kedvenc négykerekűjén fusizzon munka után. Hát én nem az az autóbuzi vagyok és mivel az autó még a közelemben sincs, nekiláttam hát a lepukkant alufelnik felújításának.
Az aktívan eltöltött tavasz, kalandos nyár után eljött az idő, hogy az Öreglányt a természet eróziós erőitől megvédve téli álomba szenderítsem egy garázs mélyén. Sokat tettünk azért, hogy ez a közel 30 éves japán műremek dicső fényében ragyogjon, nem hagyhatom, hogy egy parkolóban vészelje át a telet.
Jó rég nem bütyköltem az Öreglányon, ki is használtam a nyárias ősz utolsó napjait, hogy a korábban már sikertelen lökhárító festést megismételjem. A helyszín újra Gyuri barátom udvara, hát lássuk, mit tehettünk az esztétikusabb látvány kedvéért.
Vajon ki is ez a Pali? Karaktere az ország legnépszerűbb Honda fórumán spontán jött létre egy beszólás következményeként. Tulajdonképen egy poszt erejéig, de a sikkere való tekintettel sorozat lett belőle. A történetben számos utalás, személyek, szólások csak erre a közösségre jellemzőek, de remélem így is jól szórakoztok.
Hurrá itt a nyár! Vissza is tekertem az Accord időgépét mint Marty a Deloreanban és vissza repítettem magam 85-be. Dire Straits lemez betöltve, "-Gyerünk Balatonra ami belefér!".
Meglepetést ígértem a héten, hát viszont az események oly mederben folytak, hogy magam is megleptem. Az interneten vásárolni mindig is rizikó, ha az eladó inkorrekt, különösen bosszantó tud lenni.
Vajon mi zajlott körülöttem a világban 1985-ben, mikor gondos japán kezek az utolsó csavart meghúzták az Accordon. Én itt a vasfüggöny eme oldalán valószínűleg az évszázad legnyálasabb slágerére topogtam a tinidiszkóban, Lee Cooper farmerről álmodoztam, vasárnaponként a panelház előtti parkolóban mostam fater piros Dacia-ját ...
A csütörtöki nap volt a leghosszabb "műszak". Negyed 11 kor szedtük össze a szerszámokat a sötét udvaron. Az eredmény fordítottan volt arányos a befektetett munkával. A nap eredménye: egy törött belső műanyag, két csúnyára festett lökhárító, benzin álltal feloldott ragadós díszlécek.
"A közfelfogásban a könyvtáros meghatározatlan korú nő, szemüveget visel,
szétszórt, állig begombolt hosszú ujjú blúzt visel, csendet szerető,
és szenved az olvasóktól. A könyvtáros nem nevet. Meghatározott könyvtári por fedi.
Sápadt, s ha megérintjük, eltűnik." /Shannon Kozlowski/
Euforikus pillanat volt az autóval hazagurulni. Talán mint egy új autó átvétele (bár ebben még nem volt részem). A fényezésen látszott az odafigyelés és a szorgalom. Előző nap Gyuri már leszemlézte az autót és rendezte az anyagiakat, természetesen telefonon mindezekről beszámolt.
Eltelt egy hét és furdalt a kíváncsiság. Talán nem csak engem, Gyuri barátom is, elvégre a projekt közös, mondtam is neki, fogja fel úgy, mint ha most 1:1 arányban makettezne. Mire a fényezőhöz értem Ő már ott volt. Nem lettem volna meglepve, ha a kocsi úgy állt volna ahogy odavittem, manapság ilyenek az iparosok, de Albert mester nem túlzott, a fényező valóban becsületesen végezte a dolgát.
Miután az utolsó díszlécétől is megfosztottuk az Öreglányt, le kellett szedni az ajtókárpitokat a kilincs és zárak kiszereléséhez. Amint a kép is mutatja, még megbontatlan volt a belső fólia, vérzett a szívem mikor le kellett húzni a gyári borítást.
Eljött a nap, hogy a hátsó ajtó elkészült. Az átvételig még csiszolgattunk, majd kocsiba vártuk magunkat irány a mesterhez. Meg kell mondjam arany kezű Albert Mester remek munkát végzet, igaz három délutánja ráment a vackomra. Nagyon hálás vagyok neki, ígérem György napi partin az első páleszt az ő egészségére gurítom le.
Mit volt mit tenni, a rozsda rágta hátsó ajtó elkészültéig is haladni kellett a munkálatoknak. Csiszolni volt mit az autón, a hátsó rész kivételével az autó többi részén ott duruzsolt a rezgőcsiszoló. Mert mi is kell ehhez a munkához. Egy 3000 Ft-os praktikeres rezgőcsiszoló, 180-as csiszolópapír és Steffl védőital.
A csomagtér ajtó peremén található díszcsík tartogatott némi meglepetést. Hegesztést nem igényelt, de a korábban ráhúzott gittet lemezig kellett csiszolni. A száraz csiszolás után, már a füllert is felvittem mikor kíváncsiságból a szélvédőkeret alá kukkantottam.
Miután összevásároltam a kellékeit (alvázvédő, füller, javítótapasz stb.), Mudi barátom beprotezsálta az autót a lakatosához. Szóltam a mesternek, hogy csapja le nyugodtan a sárvédő alját, hogy hozzáférjen a korrodált részhez, arra már nem lesz szükségünk. Kissé korán értünk vissza a műhelybe, még foltozta az autót, mi meg a műhelyben tébláboltunk. Kiperkáltam a munkadíjat aztán betoltunk egy gyrost amit szétcsaptunk egy pálinkával, közben meg elméletben már fel is újítottuk az autót.
Átvészeltük a telet és annak jól látható jeleit bizony a karosszéria sem leplezte. Rozsda rügyek a hátsó ajtó szélvédő keret tövében, néhány felületi rozsda itt ott és persze az amúgy is viharvert első sárvédő is ontotta magából a rozsdalevet. Az összel már eltávolítottam az első sárfogó füleket így a műanyag doblemezt félrehajtva kimertem a több évtizedes sarat, ami a sárvédő szempontjából már teljesen mindegy volt.
