Accordhecsi Blog

A csomagtér ajtó peremén található díszcsík tartogatott némi meglepetést. Hegesztést nem igényelt, de a korábban ráhúzott gittet lemezig kellett csiszolni. A száraz csiszolás után, már a füllert is felvittem mikor kíváncsiságból a szélvédőkeret alá kukkantottam.

Nem is tudom, hogy írjam le az érzést. Talán mikor egy jól sikerült este után, alkohol mámorban lehúzod a bárban felcsípett kívánatos cicababa bugyiját és egy brutális varjúfészek fogad a fehérnemű alatt. Sziloplasztos taknyolás, szélvédő ragasztó és rozsda látványa után nem volt kétséges, ki kell vágni a szélvédőt valami módon. Először tapéta vágó kés, horgász acél előke, majd egy kiszálasodott bowden segítségével sikerült a szélvédő ragasztót elvágni.

Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek. Erre nem számítottunk. Kértem rögtön valami erőset, Gyuri barátom egy dupla házipálinkával tért vissza, én azt rögtön berántottam, majd lekisértem két sörrel. Hazatelefonáltam az oldalbordámnak két óra múlva jöjjön értem, mert az autó egy jó darabig nem mozdul az udvarból. Kibeleztük az ajtót, leszereltük és egy közeli ügyes kezű szakihoz vittük egy előzetes telefonmegbeszélés után. Még előttem van arckifejezése, mikor a munkadarabot meglátta, de látszólag szerethette a kihívásokat, mert a munkát elvállalta. Visszaérkezve a kocsi hátsó részét egy nylon fóliával beragasztottuk, majd tovább nyugtattam magam pálesz/sör kombinációkkal. Másnaposan reggel rögtön elkűldem két e-mailt a legnagyobb Honda bontóknak, talán újra szerencsém lesz és akad egy jó állapotú ajtó és megkímélem  a mestert a cseppet sem kellemes időtöltéstől. Válaszok másnap érkeztek, most nem volt mázlim. Feszülten teltek a napok, de Gyuri nyugtatott, hogy bízzak benne, az ajtó a lehető legjobb kezekbe került. Meg kell mondjam a kezdeti lelkesedésem átváltott a "televanatököm" ill.  a "kelleteznekem?" életérzésbe.