Kedves Olvasóim!

Mivel  a statisztika azt mutatja, a legnépszerűbb bejegyzés "JDM Pali kalandjai", ezzel  a kis szösszenettel kívánok nektek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

 JDM Pali Blog 2011.12.25

Konyicsivá Spanok! 

El sem hiszitek, hogy jártam! Mint tudjátok már fél éve, hogy elkerülvén a teljes anyagi csődöt megváltam szeretett autómtól, bassza meg a Lézer Jani! Jó ideig Pikacsu Lackó barátom kupéjának anyósülése kárpitját koptattam, de mostanában vele sem lógok, mióta Kata hozzájuk költözött, januárra várják az ösztönük gyümölcsét. Én érthető módon ki nem állhatom a sunát, a rossz nyelvek szerint VV Frenkinek is megvolt a lacházi Hondatalin. Szóval úgy döntöttem, nekem újra Civicet kell vennem. A hitelt már lezsíroztam, csak az önrészhez kell némi tőkét beszereznem.

Ehhez legjobb lehetőségként kínálkozott, hogy megpumpolom nagymutert, neki mindig volt félretett pénze. Remek alkalomnak kínálkozott, hogy itt a karácsony, ilyenkor minden ember adakozóbb, így el is indultam már reggel vidékre. Két óra zötykölődés átszállással, totál unalom. Mr. Bustát hallgattam mobilról, közben meg az áhitatos nézést gyakoroltam a visszatükröződő ablaküvegen. Majdnem dél volt mire a Studenka befutott a lepukkant állomásra. Jó 1,5 kilométert gyalogoltam a nagymuter házáig, a füleim olyan vörösre fagytak, mint Killer Bee Sanyi tubós leömlője. A Mámi örömmel fogadott, de az ajándék Pilóta Kekszet visszaadta azzal, hogy ő már nem eszik ilyet, mert feltöri az fogínyét ha bekerül  a műfogsor alá. Asztalhoz ültetett és már melegítette is a sparhelten a húslevest. Ebéd közben adtam elő az autóvásárlással kapcsolatos likviditási problémám, de olyan érzékien, hogy nagymuter könnyeket eresztett. A cukortartó mögül egy nagy köteg pénzt vett elő, csupa 500, 1000 Ft-os címletekben, a kezembe nyomta azzal, hogy meg kellett ígérnem a temetésén a Lagzi Lajcsi fog trombitálni. Még a kapuból integetve is fogadkoztam, úgy indultam vissza a vasútállomásra. A visszaúton  a pénzt átnyálaztam 112.500 Forinttal nehezebben róttam az utat az állomás felé. Két és fél órám volt még a vonatindulásig, gondoltam inkább a Restiben ütöm el az időt.

Ki is kértem egy fél hubertuszt korsó sörrel, mikor látom, hogy a sarokban két melósgöncben üldögélő csóka integet nekem. Megyek feléjük, hát akkor ismerem meg, hogy gyerekkori cimboráim, Árpi és Dezső az. Kurjongatva csapkodtuk egymás vállát örömünkben, sok-sok éve nem láttuk egymást. Mint megtudtam hozzám hasonlóan ők is sokra vitték, a régi TSZ helyén szögelnek össze raklapokat, műszak után meg itt múlatják az időt. Rögtön kértem egy kört és belevágtunk a sztorizásba. Faterék minden nyáron lepasszoltak nagymuterhez így aztán kijutott a jóból. Zugpecáztunk a halastavon a halőr meg a szakadt Rigájával üldözött végig a falun, de csúnyán elbántunk magunkkal, mikor nagyapám savanyú borát kevertük be 14 évesen Traubival, melytől Árpi a templomban rókázott a vasárnapi mise alatt. Tőlük tudtam meg, hogy Terka, akibe mind a hárman szerelmesek voltunk, pornós kurva lett Pesten, állítólag majdnem bekerült a VV5-be is. 

Biztosan több közösen megélt élményt is újra felidéztünk, de számomra a következő pillanat, hogy a vonat padlóján ébredek félhomályban. Gyorsan elvégeztem magamon a kötelező leltárt, lakáskulcs, mobil, Domo-s nyakba akasztó megvan. ÚÚÚr Isten! Hol  a pénz?! Néhány gyűrött ötszázas, némi apró és egy kaparós sorsjegy került elő  a farzsebemből. A sorsjegyen kézírás "Dezső" és egy mobilszám. Azonnal hívom, talán tőle megtudom ki rabolt ki és , hogy teleportáltam magam a Keletibe. Hála az égnek rögtön felveszi, de fél percig csak röhög, meg sem tud szólalni. Azt mondja szó sincs kifosztásról, az egész kocsmát itattam, az asztalon táncoltam, tizenkétszer dobtam a zenegépbe ugyan arra az Irigy hónaljmirigy trackre, majd megvettem az összes kaparós sorsjegyet, majd egészen addig szórtam a félkaruba zsetont, míg  a vonatra nem tettek. Megköszöntem a felvilágosítást, elköszöntem, majd átszámoltam  a pénzt, 3400 Ft maradt nagyanyám temetési pénzéből.

Egész úton töprengtem hazafelé, miközben a Domo nyakbaakasztómról kaparásztam az utasellátós szendvics félig megemésztett maradványait, vajon honnan szerezhetek újabb tőkét álmaim autójának önerejéhez. A szemben ülő proli Népszabadságot olvas, nézem a felém fordított címlapot, "

Az MSZP Strasbourghoz és az Alkotmánybírósághoz fordul a magánnyugdíjpénztárak miatt"

Aztaqvamindenit! Hasít az agyamba a gondolat! Fater majdnem megduplázta a reálhozamát ultin! Ott volt a szemem előtt a megoldás én meg nem látom a fától az erdőt?!  Vettem egy üveggel a kedvenc kommersz vodkájából  a kisboltban, elvégre felkészületlenül nem lehet tárgyalásba kezdeni. Mikor beléptem az ajtón, fater a pörköltszaftot törölgette ki kenyér csücskével a lábasból. Leültettem az asztalhoz, kitöltöttem neki egy felest, aztán magamnak is és legörnyedtem a hokedlire. Az utolsó pohárnál huzakodtam elő az anyagi támogatás ötletével, de fater még mindig túlságosan észnél volt, mert több feltétele volt mint az IMF-nek. Pl. nem lehet csak négy ajtós, mert havonta el kell vinnem őket nagymuterhez, nem lehet hangos a kipufogója, mert hazafelé nem tud szunyókálni  a hátsó ülésen és sorolhatnám. Bónuszként pedig be kell szereznem X Faktoros Kocsis Tibi dedikált CD-jét, mert azt kérte tőle muter karácsonyra. Természetesen bele csaptam a markába és rá is hasaltam a használtauto.hu- ra, hogy újból átnyálazzam a kínálatot. Találtam is egy szemrevaló hatodik generációs Civic-et, ezüst-metál színben pár kerülettel arrébb kereskedésben. Rögtön be is toltam a hondaforum "adás-vétel" topicjába a szokásos "ismeri valaki a kocsit?" szöveggel, aztán másodszor is elájultam.

 Eszméletlen fejfájással ébredtem, de már a reggeli kávé közben startoltam a laptopot, hátha információhoz jutok a kiszemelt verdával kapcsolatban. Naná, hogy a kibaszott Tré Com internet megint nem csatlakozott, még szerencse, hogy a kereskedés telefonszámát az este bevertem a mobilba. A kereskedő felvette a telefont, felvilágosított, hogy a verda "nagyon egyben van" 125e km-t  futott, tele extrával, de ha ma meg akarom nézni, kapjam össze magam ,elvégre december 23 van, hamarosan bezár. Taxiba vágtam magam, egyenesen a kereskedésbe hajtottam fater lóvéjával. A kereskedő az a tipikus kopasz 120 kilós hurkásnyaku csóka volt, a garbó fölé lógatott kutyalánccal. A pofa nem volt bizalomgerjesztő, de a verdától leesett az állam. Totálisan karcmentes kaszni, bőrözött ülések, erősítő, fejtámlákba épített monitorok, azt hittem lehidalok! A felniket majd babakékre fényeztetem lila kerékcsavarokkal, némi matrica és kész is a tökéletes JDM Civic. Azonnal ott hagytam 50 ropi foglalót és Pikacsu Lackó felé vettem az irányt. Előtte persze felhívtam a mobilról, elújságoltam, hogy megkötöttem az évszázad üzletét. Közölte ugorjak fel nyugodtan, Kata fodrásznál van, az nála fél napos program. Rögtön a gép elé ültünk, mutatom Lackónak a hirdetési képeket, majd gondoltam egyet, ránézek a fórumra írtak e valamit a kocsiról, meg rendelek egyből Hennakaresztől egy sárvédőt beborító matricaszettet. Tekerem az egér görgőt oda-vissza, sehol nem találom a hozzászólásom. Szidom a köcsög adminokat, hogy hová pakolták megint a hozzászólásom, hát látom, hogy a poszt annyi negatív lájkot kapott, hogy azért nem találtam. Ráklikkelek a válaszokra, de semmi értelmes válasz csak facepalm, facepalm, röhögősszmájli, facepalm. Végre találok, egy pár sort valahogy így szólt: " Ez bizony a Cool a Verda  féle pimpelt Civic, melyet Majka és bandája kókányolt össze vagy 5 évvel ezelőtt. A kocsit totálkárra törték, majd egy kereskedő vásárolta meg és alakíttatta vissza "gyári" stílusra. A tenyerem is izzadni kezdett, egyszerre éreztem dühöt és csalódást, miközben felidéztem a sorozat epizódját, melyben az "Ózdi Hős" olyan kéjjel böködte a jobb első ajtót, ahogy mostanság Dundika púzójával teszi. Ekkora balek nem lehetek! Irány vissza a kereskedés!

Sürgetem a taxist nyomja neki, Lackó jó barát módjára velem tartott, szótlanul tördelte az ujjait a hátsó ülésen. Kiszállunk a kereskedés előtt, látjuk még nyitva a a kapu, a szívem 200-at ver rohanok a fabódés iroda felé. Benyitok, látom , hogy a szomszédos kereskedők műanyag pohárral  a kezükben  félig bebaszva röhögcsélnek az alig 8 négyzetméteren. Hirtelen az összes rám mered, én meg intek az emberemnek jöjjön ki az udvarra. Jim Beam üveggel a kezében jön ki az ajtó elé, rögtön nekem szegezi  a kérdést: "- Mi van komám? Eltéved a Jézuska?". Vázolom  a helyzetet, kérném vissza a foglalót, mert ez a kocsi nem az  a kocsi, amire 6 évig perkálni akarom hitelt. Ő unottan hallgatja a mondókám majd így szól: "-Figyelj Faszikám! Foglaló, az foglaló! De lásd, hogy nekem is van szívem, ezt neked adom!". Azzal a kezembe nyomja a félig teli whiskey-s üveget és visszaballag az irodába. Lackó azonnal felvette a támadó kobra figurát, de azonnal leállítottam, mert nem tudnék élni a tudattal, hogy a purdéja apa nélkül nő fel. Gyalog rójuk az utat hazafelé, a zsebem üres, szakad a hó, kortyolgatjuk az ajándék piát, én meg azon töröm a fejem, ki a faszom az  a Kocsis Tibi...