Euforikus pillanat volt az autóval hazagurulni. Talán mint egy új autó átvétele (bár ebben még nem volt részem). A fényezésen látszott az odafigyelés és a szorgalom. Előző nap Gyuri már leszemlézte az autót és rendezte az anyagiakat, természetesen telefonon mindezekről beszámolt.

Gyors fotózás a közel 30 fokos májusi délutánom, aztán az előre felcsíkozott 5mm vastagságú gumik méretre szabása következett. A felhők gyűlni kezdtek felettünk, sietnünk kellett. A szélvédő ragasztót olyan nehezen lehetett a tubusból kinyomni, hogy a markom görcsbe állt. Aztán szakadni kezdett. Nem a gumi tömítés, az eső...

Vajon mennyi az esélye, hogy a frissen fényezett autót egy órán belül sz@rrá veri a jég? Gondolom nem sok , de majdnem így jártunk. A sufniban talált pokrócot a motortér tetőre terítettük, egy ponyvával pedig a beázástól óvtuk a csomagtartót.

Emlékeztek?

Miközben a zoknimból csavargattam a vizet, néztem, hogy a mogyoró nagyságú jegek beterítik az egész udvart. Majd egy órát elvesztegettünk, de sikerült a szélvédőt beragasztani. Most már nem bíztuk a véletlenre, a céges Opelt az udvarra száműztük a féltető alól. A díszlécek egy része, az ajtó kárpitok, kilincsek, tükrök a helyükre kerültek.

Kalandosan indult az összeszerelés első napja, de haladunk és az autó már így is gyönyörű. Holnapra kész az első lökhárító ami a münyaghegesztőnél várja a megújulást, de maradunk a hátsó ajtó összeszerelésénél, az egy jó pár órás munka lesz még. Adóm 1%-át pedig felajánlom a baranyai jégelhárító állomásnak...