Az aktívan eltöltött tavasz, kalandos nyár után eljött az idő, hogy az Öreglányt a természet eróziós erőitől megvédve téli álomba szenderítsem egy garázs mélyén. Sokat tettünk azért, hogy ez a közel 30 éves japán műremek dicső fényében ragyogjon, nem hagyhatom, hogy egy parkolóban vészelje át a telet.
Mielőtt az eseményre sor került, pár karbantartási elem még elvégzésre került.A foltozott középső kipufogó dob a hangjával jelezte, hogy az ideje végkép lejárt. A kipufogóklinikáig való eljutásig egy fémragasztóval felnyalt lemezdarab akadályozta meg a gázok szökését. a választás most is a Bosal univerzális dobjára esett. A csere munkadíjjal együtt 10 ezer Forintba fájt.
Gondoltam egyet belenézek a karburátor úszóházába is, mennyi szutyok gyűlt össze az évtizedek alatt. Néhány bowden, vákumcső, légszűrőház leszerelése után, kb. negyed óra alatt már kézben tartható a porlasztó. A karburátor tetejének eltávolítása szintén ennyi idő, néhány apró rudazat és csavartól kell megszabadítani. Meglepetésemre nem találtam úszó szemetet a benzinben. Kitöröltem majd átfújtam a karburátor furatait sűrített levegővel. Tavasszal rámérünk a kipufogógáz AFR (keverékarány) értékére, ha nincs rendben hangolunk rajta, már amennyiben lehetséges. Én egyetlen állítócsavart találtam a porlasztón az alapjárat csavaron kívül.
Az Öreglányra visszakerültek a gyári kerekei, inkább azon támaszkodjon egész télen, ill. az alukerekekkel terveim vannak a tél folyamán. A téliesítés szombati napra esett. Mudi barátom szülői háza felé vettem az irányt Szederkény felé. Egyenesen a családi ebédre estem be, így már kora délután volt mire elkezdtünk helyet csinálni a hobbyjárgányomnak.
Meglepetéskét fogadott, hogy egy jelentősebb szénkupac fogadott a garázs bejáratánál, melyet egy másik helységbe kellet teleportálni, hogy hozzáférjünk a harmadik generációs Civic versenyautóhoz ill. a csodálatosan felújított első generációs Honda CRX -hez. Idővel lassult a szénlapátolás és talicskázás, ekkor újabb szőlőpálinka-sör kombinációval pótolt kalóriák és a Great White ritmusaival hoztuk helyre magunkat.
Jócskán ránk esteledett mire az Öreglány a bevackolt a téli odujába. Még jó pár hónap, hogy kedvenc youngtimerem az azfaltot koptassa. Nekem már most hiányzik. Jó éjt Öreglány!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.