Hurrá itt a nyár! Vissza is tekertem az Accord időgépét mint Marty a Deloreanban és vissza repítettem magam 85-be. Dire Straits lemez betöltve, "-Gyerünk Balatonra ami belefér!".
Jó magyar szokás szerint mit tesz proli Pünkösd hétvégéjén? Aktív pihenésként megindul a Magyar Tenger partjára, hogy füvet nyírjon, kitakarítsa, kifesse a balatoni nyaralót. Mi sem tettünk másépp, felcuccoltuk az Öreglányt és suhantunk az aszfalton. Az autó igazi utazó kupé módjára rendkívül csendben, 100 km/h-nál mindössze 2400-as fordulaton szedte a lábát, kellemes rugózás mellett élvezet vele a haladás.
A fonyódligeti kulipintyó igazi 70-es, 80-as évek beli faház, funérlemezes belső borítású nyaraló. A berendezés szintén korhű, hisz anno mindenki az otthon feleslegessé vált bútort, kanapét berendezési tárgyakat teleportálta a balatoni vityinlókba. Remek alkalom, hogy retro tárgyakat kutasson fel benne az ember.
Kezdjük ezzel a késő Kádár reneszánsz korabeli, művészi erotikával töltött poszterrel, mely áldozatul esett a több évtizedes tapéta lekaparása során.
A 70-es években születettek bizonyára emlékeznek erre a TRIÁL által forgalmazott színházi távcsőre, mely számomra megmagyarázhatatlan módon keveredett a KGST közöspiacra japán származása miatt.
Mi más hiányozna egy klasszikus balatoni hétvégéről, mint a bográcsolás, sör és sajtos-tejfölös lángos.
Nincs is jobb, mint a bőrre száradt festék lecsutakolása után két pofára tömni a bográcsos tokányt, majd legurítani pár sörrel vagy jó fajta fröccsel. Azért, hogy ne maradjak gond nélkül, egy kavics sikeresen repesztette el az első szélvédőm. Kezdődhet egy másik felkutatása, de hát úgy szép az élet, ha zajlik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.