"A közfelfogásban a könyvtáros meghatározatlan korú nő, szemüveget visel,
szétszórt, állig begombolt hosszú ujjú blúzt visel, csendet szerető,
és szenved az olvasóktól. A könyvtáros nem nevet. Meghatározott könyvtári por fedi.
Sápadt, s ha megérintjük, eltűnik." /Shannon Kozlowski/
Hiába a technika térnyerése, könyvet kézbe venni egy érzés. A nyomdafesték és a papír illata, a súlya miatt egész más, mint egy képernyő betűtengerében elmerülni. Egy régi patinás vastag kötet a dohos lapjaival, jellegzetes sárga papírjaival külön életérzés. Ha nehéz, különösen alkalmas a beragasztott díszléc préselésére.:D
A ragasztást vizes csiszolás, zsírtalanítás és matt feketére fényezés előzte meg. Csoki és Gyuri beleadtak apait és anyait, hogy az orr rész hézagjai a legtökéletesebbek legyenek. Meg kell mondjam, a közös munka meghozta gyümölcsét, remekül állnak a front komponensei.
Befutott aranykezű Albert mester is akinek a tökéletesen kilakatolt hátsó ajtót köszönhetjük. Legurított egy sört közben megnézte a fehér mázba bújtatott munkája eredményét. Akadt közben egy kis malőr, Gyurin kerestem a hátsó ajtó emblémáit, amit végül megtalált, de közel sem biztos, hogy ő pakolt el. Kellően felszívta magát rajta, de szerencsére kéznél volt egy üveges Rivotril (Heineken) amitől megenyhült, így aztán minden jó a ha jó a vége...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
laspring 2011.05.26. 07:58:31
Canis Lupus (accordhecsi.blog.hu) 2011.05.26. 10:34:46